Egy autisztikus kislány naplója
|
|
|
Megszülettem, cseperedtem és kiderült, hogy valami nincs rendben velem. Autisztikus vagyok. A kezdeteket és mindennapjaimat olvashatod anya és apa tolmácsolásában.
ARCHÍVUM
2007. december 2007. október 2007. január 2006. július 2006. június 2006. május 2006. április 2006. március 2006. február 2006. január 2005. december 
|
2007. december 4., kedd
Haladunk, haladunk... A suli nagyon szuper, már egész sok betűt ismerek és 7-ig tanultunk számolni. Ami néha nehezen megy, mert mire rájövök, hogy hogyan kell a feladatot csinálni, már más típusú gyakorlatok jönnek. Viszont a logopédia a kedvencem, Erzsi nénivel meg a logifősulisokkal hamar összebarátkoztam és szívesen járok a heti négy órára Mivel csak kilencen vagyunk az osztályban, ezért Judit néni meg Krisztina néni is sokat tud velünk foglalkozni. Helga nénivel rajzolni szoktunk, de az olvasást tanító néni kicsit fura. A negyedéves értékelésembe beírta, hogy gondok vannak velem, mert kicsi a szókincsem. LOOOOOL miért is járok ebbe a suliba vajon szerinte? Nagyi mondta is, hogy ez olyan észrevétel volt, mintha egy kerekesszékben ülő kifsiúnak felrója a tornatanár, hogy gyengén szerepel a hosszútávfutáson... Nna mindegy. Most a karácsony a legfőbb téma mindenhol, persze nekem is. Amennyire két-három évesen nem érdekeltek az ünnepek és az ajándékozás, most pont ellenkezőleg mindenhol azt várom, hogy kapjak valami meglepetést. Szerencsére most jön a Mikulás, aztán a névnapom és persze KARÁCSONY! Olyan hosszú listát készítettem már, hogy több család is bőven "jóllakna" belőle. Kíváncsi vagyok, mit sikerül a fa alatt ebből megtalálni! 2007. október 13., szombat
Itt a suliiiii! Bár még Luca-magyar tolmácsra van szükség néha, azért egész jól belejöttem. Épp két hete mondjuk judo-edzés közben eltörtem a nagylábujjamat, és emiatt egy hétig nem voltam suliban, de az osztályfőnök szerint nem is látszik az egy hét kiesés :) Erre most büszke vagyok ám!
Még egy hétig kötésben heverészek (ugrálok és focizok, de pszt) aztán újra belevethetem magam a tornaórákba valamint a gyógyúszásba is. A legjobb, hogy mindkettőt az iskolában végezzük, mert a Bárczynak van saját tanuszodája. Szó ami szó, én nagyon élvezem, és alig várom a délutánokat, amikor azt a max. 5 perc házifeladatot (logopédia) csinálhatom. Ettől olyan nagylányos az egész. 2007. január 4., csütörtök
Hát eltelt egy fél év. Nem volt zökkenőmentes, főleg az ex-ovi miatt, de Luca szempontjából nagyon jó volt. Csicsergő oviba járunk, és a hátunk mögött lévő négy hónap alatt Luca többet fejlődött mint előtte 12 hónap alatt. Sokat számít, hogy elfogadják, szeretik, támogatják és megértik. Cserébe Luca szeret, tanul és fejlődik. És mondatokban beszél. Valamint nem kérdéses, hogy mehet iskolába is. Lehet, hogy kétszer kell járnia majd az első osztályt, de "Sag schon!" Már itthon is iskolásat játszik, Bence könyveiből próbál olvasni tanulni, 100-ig gond nélkül elszámol, ismeri az ABC-t. A legjobban azt szereti, ha meséket olvasunk neki. Biztos nem érti a nagyobbik részét az egésznek, de tetszik neki hogy hosszú, hogy nem csak szavakat hall hanem egész kerek mondatokat, és örül ha felfedez egy-két ismerős szót. Picit olyan neki a beszédtanulás, mint ha én most franciául kezdenék tanulni. Először egy nagy ismeretlen halmaz, és folyamatosan lehet rájönni a szavak értelmére, a nyelv ízére, a mondatok dallamára. Most itt tartunk. Ja, és már senki meg nem mondja róla hogy köze lenne egy Esőemberhez :) 2006. július 13., csütörtök
Ismét érkezett némi szakvélemény a félévi ovis teljesítményemről: Luca napját befolyásolja, milyen hangulatban érkezik reggel az óvodába. Mosdóhasználata megfelelő, egyedül mos kezet, fogat. A részfeladatok sorrendjét betartja. Öltözni, vetkőzni önállóan tud, legfeljebb a cipő bekötésénél, vagy cipzár felhúzásánál igényel segítséget. Étvágya változó. Egyre gyakrabban rá lehet beszélni új dolgok megkóstolására, de az ivójoghurton kívül semmilyen más folyadékot nem iszik meg. A naposi feladatokba csak igen ritkán lehet bevonni. A csoportos foglalkozásokon hangulatától függően vesz, ill. nem vesz részt. Ábrázolási tevékenységekhez hívni kell, finommotorikája fejlesztésre szorul. Leggyakrabban egyedül játszik, de egyre többet huncutkodik társaival is. Az állatfigurák továbbra is a kedvenc játékai maradtak, de nagyon szeret rajzolgani is. Játékait kisajátítja, nem képes a kompromisszumra. Egyéni fejlesztésen szívesen vesz részt. Ebben a félévben a szókincsfejlesztésre, kommunikációfejlesztésre helyeztük a fő hangsúlyt. A tanult főnevek, melléknevek, igék mindennapi életben történő használata továbra is nehézséget okoz azonban számára, így az további gyakorlást igényel. Gyakran egy-egy általa egyébként jól ismert tárgyat, az adott tárgy egyjellemző tulajdonsága alpján nevez meg, ill. igék esetében a használati eszközt nevezi meg. Ritmusérzéke igen jó, ritmikus sorokat jól folytat, vizuális emlékezete, differenciáló képessége tovább fejlődött. Szívesen játszik emlékezetfejlesztő játékokat. Ok-okozati viszonyokat felismer, de ezeket megfogalmazni még nem tudja. A saját testen ill. közvetlen környezetében való tájékozódása jelentősen fejlődött. Szabályjátékokat továbbra is szívesen játszik, gyakran ő utal rá, hogy kimaradt a foglalkozásból a levezető játék. Az elmúlt félév során szívesen jött a logopédiai foglalkozásokra. Passzív szókincse sokat gazdagodott. aktív szókincse fejlesztésében az igékre koncentráltunk. Most kezdtük el a helyhatározók megismerését. Beszédértésére jellemző a szituációfüggés. Hallási figyelme, akusztikus differenciáló készsége tovább finomodott. Verbális emlékezete több elemre kiterjedő, sorrendiséget megtartja, ismereteit azonban új helyzetekben nehezen tudja alkalmazni. Mondatszerksztése nyelvtanilag gyakran hibás. Grafomotoros tevékenységekbe állandó motiválás és segítségnyújtás mellett vesz részt. Luca jó testalkatú, megfelelő izomerejű kisgyerek. Általánosan ügyes, minden feladatot képes pontosan és precízen végrehajtani. Sajnos még feladattudata, feladattartása nem megfelelő, azonban év elejéhez képest sokat fejlődött. Most már minden feladatba beáll, kevesebbszer adja fel, szinte már teljesen megszűntek dühös érzelemkitörései, ha valamilyen feladatot nem tud, vagy nem akar mgtenni. Feladatvégzés során egyre kitartóbb és motiváltabb, ha valamilyen feladatot nem ért szóbeli utasítás alapján, nem megsértődik, hanem megpróbálja társait leutánozni. A játékos feladatok során egyre jobban leköthető, figyelme már hosszabb távú, sokkal érdeklődőbbé vált. Szóbeli dícséretre egyre motiváltabb, gyakran így még egy darabig benntartható a feladathelyzetben. Feladattudata, kitartása, testkontrolja, még további fejlsztést igényel. 2006. június 8., csütörtök
Fogynak a foglalkozások, lassan már csak ruhatári darabnak számítunk. Holnap lesz az évzáró és a nagycsoportosok ballagása. Anyával úgy döntöttünk, nem megyek. Nem szeretem a zajos tömeget, a felborult napirendet és a hideg ebéd sem vonz (hogy miért nem lesz holnap meleg étel, azt mondjuk nem tudom). Helyette inkább elmegyünk csavarogni a Könyvhétre a Vörösmarty térre. Kedden sikeresen letettem a harmadik kis-vizsgámat cselgáncsból, és megszereztem a harmadik kis sárga csíkomat. Már csak egy kis-vizsga van, utána jöhet az első igazi nagy vizsga, ahol már a sárga övért megy a "harc". 2006. június 3., szombat
Sokminden történt a legutóbbi bejegyzés óta. Egyre jobban az a szüleim érzése, hogy nem ismernek az oviban. Három óvónénim van, kettővel már megbeszéltük, hogy járok Éva nénihez péntekenként, a harmadiknak fogalma sem volt erről, pedig ennek már lassan fél éve. Talán beszélgethetnének néha egymással. A másik dolog az, hogy értetlenül álltak az előtt, hogy nekem egy év múlva iskolába kellene mennem. Már betöltöttem a 6. évemet, és a tanulási képességet vizsgáló bizottságnál és a beszédvizsgálóban is azt mondták, hogy nem tanácsos további egy évet óvodai körülmények között töltenem. Mégis azt mondják az óvonénik, hogy miért ne maradhatnék, megbundázhatják ők a testületi döntést. Fel sem tűnt az oviban, hogy társasági ember lett belőlem. Szívesen játszok idegenekkel, otthon Rékával órákig szerepjátékozunk, babázunk, lovazunk és különböző történeteket játszunk el. Bent az oviban meg csodálkoznak mindezen. Szerintük egy visszahúzódó, önszórakoztató kis emberke vagyok még mindig, aki nem szívesen csatlakozik a társaihoz, és nem találja meg velük a hangot. Persze egy olyan közösségben, ahol a magunk 5-6 évével már klikkek vannak (?) és a szülők is csak a saját csemetéjük különóráit próbálják nyomni és növelni, ott talán nem csoda. Mikor olyan csoporttársaim vannak, aki hiperaktívak, van aki önveszélyes ha behergeli magát, és van, aki még egy kukkot sem szólalt meg, csak lóg az aktuális gondozón mint egy kismajom. Ahol az anyukák azon siránkoznak, hogy nem ad nyugtatót a gyereknek a háziorvos, pedig ő már begyógyszerezné, hátha attól normálisan viselkedne (és ez nem a hiperaktívak közül való). És egy olyan oviban, ahol 2-3 fő kivételével évente cserélődik a komplett óvónői kör.
Ezek után felüdülés volt elmenni egy beszédvizsálatra, amit anya egy kb. másfélórás körtelefonálás során sírt ki az illetékes elvtársnőknél. Majd amikor megérkeztem apával, kiderítették, hogy évente kellett volna a vizsgálaton részt vennem, hivatalból, az óvoda kiközvetítésével. Puff neki. Egész délelőtt ott dolgoztam, mindenféle kérdéseket tettek fel, rajzolni és beszélni kellett, ami alapján megállapították, hogy a vizuális memóriám átlagon felüli, beszédkészségem és beszédértésem pedig 3-5 éves szinten mozog az egyes területeket külön értékelve. Elkészült életem első IQ tesztje is, szintén átlagos értékekkel - de legalább már mérhető volt :) Hamarosan megkapjuk a kiértékelést, kíváncsi vagyok mi lesz a részletes vizsgálati eredmény! 2006. május 5., péntek
Ma bepótoltuk az elmaradt nyílt órámat Kinga nénivel. Először társasjátékot játszottunk, ahol egy letakart dobozból figurákat kellett felismerni, kivenni, aztán a táblán a helyére illeszteni. Összesen kilenc féle figurából áll a készlet, mindegyik négy színben fordul elő, ennek megfelelően négy táblán lehet egyszerre dolgozni (vagy négyen is játszhatják). Mi két táblát használtunk, a figurák pedig habszivacsból vannak kivágva: esernyő, óra, érme, kockasajt, répa, csillag, hold, és még kettő, ami most nem jut eszembe :) Ezután a testrészeket gyakoroltuk: a tükörnél állva meg kellett mutatnom saját magamon a testrészeimet, aztán egy játékbabán ugyanezeket még egyszer. Később rátértünk az arcra, és annak részleteivel folytattuk. Végül pedig lejátszottunk két menet Fekete Pétert. 2006. április 21., péntek
Április 13-án ünnepeltem 6. szülinapomat. Hétvégén nagyiéknál voltunk pacitortázni, erről készített anya képeket.
2006. április 18., kedd
Pénteki óránkon anya megleste, hogy mit csinálunk Éva nénivel. Először is Éva néni letett gumi tappancsokat meg kezeket a földre, jobbost és balost is, sorban egymás után. Előre a kezeket, utána a lábakat. Cicamászásban végigmentem a kezeken, utána felállva átgyalogoltam a lábakon. Közben végig mondanom kellett hogy melyik kezemet/lábamat használom. A csel az volt, hogy a végén egy plusz lábacska volt a sor végére téve, pár nélkül. Elég gyakran rontottam ott, de inkább sietségből. Jobb-bal-jobb-bal-jobb-bal-jobb-bal-jobb utána egy kis ugrálás a trambulinon, aztán a kiválasztott gumi-állatka felhelyezése a tükörre utasításoknak megfelelően. Ezek kis gumilapból kivágott figurák, amiket ha picit megvizezünk, akkor fennmarad a tükrön. Az első állat feltétele után a továbbiakat már alá-fölé-mellé kellett helyeznem. Minden kéz-láb kör után egy újabb állat került a tükörre. Ugyan hintázni az óra végén szoktunk, de most addig kavartam, amíg levetettem a beülős hintakagylót, Bence meg a gyűrűt. A hintával megint bepörgettem magam, aztán megnéztem hogyan kell a gyűrűn lógni, és utánoztam a bátyámat. Jó erő kell hozzá :) Előkerültek a műanyag állatok is - saját kedvenceim. Volt hozzá műanyag fű meg fa is, és el kellett mesélnem, hogy melyik állat mit csinál.
A lényeg a tárgyeseten volt, és hogy kerek mondatokat próbáljak képezni. Az utolsó feladat labdázás volt. Megint két labdát kaptam, és irányítással kellett elgurítanom a labdát jobb vagy bal kézzel, ahogyan Éva néni diktálta. 2006. április 5., szerda
Reggel azzal fogadta anyát a nagycsoportos óvonéni, hogy mivel mi ritkán találkozunk, ezért nagyon feltűnt neki, mennyit változtam. Sokat kérdezek, sokat beszélek és sokat foglalkozom a többi gyerekkel. Délután újabb meglepetéssel szolgáltam: uzsonnára májkrémes kenyeret ettem, és közöltem: "Mehetünk játszani" 2006. március 22., szerda
Ma nyílt nap volt az oviban. Reggeli után bejöhettek az anyukák és apukák megnézni, hogy milyen feladatokat végzünk a foglalkozásokon. Az első "óránk" közös logopédia volt. Kört alakítottunk ki székeinkkel. Bea néni labdát dobált mindenkinek, miközben énekelve kellett mondanunk a nevünket - mindenkinek akkor, amikor megkapta a labdát. Ezután légzőgyakorlatokat tartottunk, majd ülve tornáztunk (fejkörzés) és kiabáltunk egy kicsit. Ez után arcjáték jött, ahol eljátszottuk, hogy szomorúak, vidámak vagyunk. Eljátszottuk egy reggelünket is, ahogyan felébredünk, felöltözünk, megreggelizünk, elindulunk az oviba. Mindezt még mindig ülve. Aztán jöttek a "klasszikus" logopédiai bemelegítő gyakorlatok, mint a nyelvöltögetés, fintorgás, lufifújás. Ezek alatt végig utánoztam Bea nénit, meg néha kifintorogtam anyának. Ezután előkerültek a hangszerek. Dob, cintányér, kasztanyetta, csörgő, triangulum és egyéb ütős társaik. Fel kellett ismerni hangjuk alapján őket, és aki elsőként bemondta a hangszer nevét, az játszhatott vele. Én a csengőt kaptam. Közösen elénekeltük kísérettel a Süss fel nap című dalt, aztán jött egy kis kakofoniás hangzavar, amit Bea néni intésére hirtelen abba kellett hagynunk. Labdajáték következett, ahol a labda ment körbe-körbe. Arra kellett fordulnunk, amerről kaptuk a labdát, és átfordulni abba az irányba, amerre továbbadtuk. Egy mondókát szavaltunk mindezalatt, és akinél véget ért a versike, annak feladatot kellett végrehajtania, mint pl. forgás vagy ugrálás. Jött a körjáték (Lánc, lánc eszterlánc és Bújj, bújj zöld ág), amiben már nem vettem részt. Ez az első foglalkozás kb. 60 percig tartott. 10 perc szünet után az U vonallal (betűvel?) ismerkedtünk. Hintáztunk egy U alakú szivacson, és a táblánál meghúztuk a vonalakat. Ezután mindenki tulipánt rajzolt az U segítségével. Az U vonalára krepp-papírból galacsinokat kellett ragasztani, utána a tulipán fejét és levelét kiszíneztük zsírkrétával. Anya végig mellettem ült. Először nem is akartam részt venni ez utóbbi feladatban, mert találtam egy aranyos kis házikót, amibe a sok apró állatka remekül elfért, és eljátszogatott. Aztán meg egy kocka-játék is hozzámpártolt, de végül is (elég hamar) én is beálltam a ragasztgatásba. Teljesen egyedül végeztem a dolgomat, anya időnként megdícsért és ha ránéztem, akkor bólintott ha jól csináltam, kiigazított, ha eltértem. Hamarabb kész lettem, mint a többiek. Ez a rész kb. 40 percig tartott. 11-től egyéni fejlesztési órám volt Bea nénivel a kisszobában. Ide mindig azok jönnek át a nagyszobából, akiknek külön órájuk van. Itt lehet nyugodtan dolgozni addig, amíg a többiek játszanak. Természetesen logopédia fejlesztés folyt itt is. Képeket kellett társítanom, kiválasztanom, megneveznem. Pálcikából házat, széket, gereblyét "építettem", a könyvemből pedig a cselekvéseket tanultam tovább. Miközben egy párosító feladatot végeztem önállóan, anya és Bea néni beszélgettek egy kicsit rólam. A helyzet az, hogy gyorsan és pontosan viszem végig a feladatokat, ha valaki személyesen foglalkozik velem. Nem kell, hogy helyettem bármit is csináljon, csak álljon készen arra, hogy visszaigazolást adjon, ha szükségem van arra. Egy ilyen "mentor" segítségével nem lépnék ki a feladatokból, hanem mindenben részt vennék és mindig végig is csinálnám azokat. Valamint sokkal többet tudnék haladni, kihozni magamból és fejlődni. Úgy tűnik azonban, hogy ebben az óvodában erre - bár Bea néni már felvetette az ötletet - nincs lehetőség. 2006. március 18., szombat
Ez itt a kedvenc könyvem. Rengeteg kép van benne, és már egyre többet felismerek és megnevezek. Olyanokat is, mint pl. ribizli. Témakörökre bontva szerepelnek a dolgok, mint zöldségek, gyümölcsök, ruhák, állatok, szoba, iskolaszerek, játékok, zene, kert, varrás stb. Kár, hogy csak főneveket mutat. A legnagyobb élményem mégis az volt, amikor a zöldségesnél felismertem a káposztát! Tegnap Elmaradt az órám Éva nénivel. Anyával pont a Camponában voltunk, amikor telefonált. Így egy kicsit tovább nézelődhettem a Tescoban, választottam magamnak DVD-t is. Szívem szerint az összes pacis Playmobile-t megvettem volna, bár anya szerint már mindegyiket megkaptam... Azért kicsaltam egy labdát meg egy-két színes ceruzát magamnak :) Miután végeztünk elindultunk Rékáért, de útközben elnyomott a buzgóság, és már csak hazafelé az autópályán ébredtem fel. Bence ma a barátjánál alszik, ezért hármasban voltunk estig, amíg apa hazaérkezett. Megnéztük a Sissi rajzfilmeket, közben a képeskönyvemet nézegettem. Ja, és már nem paci: lovacska! 2006. március 16., csütörtök
Ma elmaradt az úszás. Biztos sokan azért nem jöttek oviba, mert a szüleik szabadságot vettek ki mácius 15. miatt. Vagy betegek lettek? Ebédre jó sokat ettem, és jót is aludtam volna, de Anikó fél négykor felébresztett, és emiatt durci voltam. Anya pont akkor érkezett, amikor a földön lamentáltam. Igazából még nagyon álmos voltam. De mehettem dzsudózni, és az nagyon jó. Útközben megnéztük a kakasokat meg a kutyikat, mindenki a helyén volt. A pacis képek is még kint voltak a sarkon, és mivel időben voltunk, elmentünk tankolni is. Mire beértünk az iskolába, pont kicsöngettek. A tornász lányokról így már lemaradtam, viszont lehetett kosarazni, míg a fiúk öltöztek. Anya sokat beszélgetett Péter bácsival rólam, amit azonnal észrevettem, és elkezdtem bohóckodni. Viszont a feladatokat hibátlanul és lelkesen végeztem ma. Annyian megdícsértek, és ez olyan jól esett! Én voltam megint a bemutató dzsúdós :) Itthon játszottunk vacsora előtt Cirmrir-rel, aki tulajdonképpen Cirmi, csak én szeretek beletenni plusz betűket. 2006. március 14., kedd
Ma fura nap volt az oviban. Reggeli után elmentünk tornázni a tornaterembe. Kicsi akadályverseny volt, ahol a tornapadon kellett végigegyensúlyozni, utána némi ingoványos talajon továbblépkedni, aztán karikába ugrálni. Nehezítésképpen a tornapad most fejjel lefele állt és a keskenyebb részén kellett mennem. Nehéz volt, Anikó segített eleinte - megfoghattam a kisujját, de a végén már egyedül is ment. Háromszor végigmentem az egészen! Tornaóra után ünneplőbe öltözött mindenki, és valamiről meséltek meg énekeltek. Nem tudom mi volt ez, de érdekes volt. Délután végre megint mehettem dzsudózni. Anya ma időben jött, úgyhogy nyugisan mentünk, menet közben meg hallgattam a Besh-o-droM legújabb CD-jét. Mikor beértünk a suliba, még tartott a délutáni tanítás. Péter bácsi öltönyben jött be, de aztán hamar átöltözött a szokásos fehér ruhájába. Én is gyorsan öltöztem, aztán berohantam meglesni az RSG-s lányokat. Ma is a gyakorlataikat mutatták be egymás után. Én is kipróbáltam a labdásat, szerintem jól ment :) Mikor megérkeztek Bencéék, rohangáltunk egy kicsit, aztán a fiúk fociztak, én Fruzsival megpróbáltam kosárra dobni. Most nem sikerült, ezek a labdák puhábbak voltak a szokásosnál. Bemelegítésnél sztrájkoltam. Most másképp kezdődött az óra, mint szoktuk. Leültem a padra duzzogni, mert anya azt sem engedte, hogy csak úgy feküdjek a szőnyegen. Szerinte az nem jó. Aztán végül mégiscsak beálltam a sorba, és én is csináltam rendesen a feladatokat, mint a többiek. 2006. március 10., péntek
Most jöttem haza Éva nénitől. Mai feladat a helymeghatározás volt. Karikában, mellett, felett és társai. Meg kellett mondanom, hogy milyen tárgy hol van, és még mi maradt ott, ha elveszek belőle... Amíg én "dolgoztam", apa megvette nekem felújított minőségben a "Minden egér szereti a sajtot" CD-t a Pozsonyi Pagonyban. Mutizok képeket magamról:
2006. március 8., szerda
Hétfőn voltunk lovagolni a Habsburg kastélyban. Ez is egy gyógylovaglás, ahol mindenféle feladatot kell végezni, amíg a paci körbe-körbe megy. Sajnos csak két hetente van rá lehetőség, de ezek mindig pirosbetűs napok nálam. Nyihahahaha. Kedden voltam anyával Norcinál. Megbeszéltük, hogy a bogyó bevétele óta mit művelek. A bohóckodás nagyon megy :) Mikor végeztünk, bementünk a könyvesboltba. Valaki eldugta az összes jó könyvet??? Na mindegy. Van még ott elég másik. De most nem maradtam sokáig, mentünk cselgáncsozni. Anya felvarrta a második sárga csíkomat a fehér övemre, hiszen sikerült a kisvizsgám. :) Kicsit előbb érkeztünk, ezért megnézhettem a lányok RSG óráját. Sok csini lány csini labdákkal és karikákkal táncizik, és ugrál ilyenkor. Tetszett-tetszett, de azért nem akaródzott közelebb menni. Kicsit túl verseny-szagú volt a dolog, nem látszott, hogy nagyon élveznék amit csinálnak. Ma megérkezett a kontroll-papírom a tanulási képességet vizsgáló központból. Ezt írták: Ápolt megjelenésű, szép arcú kislány. Szemkontaktust felvesz, könnyen oldódik. Azonnal vizsgálati helyzetbe hozható. Érdeklődve várja a feladatokat. Mialatt az édesapával beszélek, játékot választ magának és tevékenykedik. Kérésre kimozdítható a cselekvésekből, nagyobb gond nélkül vált feladatot. Időnként az előző feladathoz visszatér (perszeveráció?), de a játék eltüntetésével más irányba terelhető figyelme. Magatartása többnyire barátságos, kisebb jelek mutatnak öntörvényűségre. Kedvességre, mosolyra, mosollyal reagál, érintést elfogad. Saját környezetére vonatkozó ismeretei jók. Beszéddel változóan irányítható, időnként echolál. Beszédértés változó. Intonáció sajátos. Egyszerű gyerekdalt előad. Testséma kialakult. Montessori tornyot le és felfűz, méretet kis hibával differenciál. Színeket jól egyeztet, kérésre megmutat és megnevez. Formafelismerése jó. Ceruzafogás szabálytalan, vonalvezetés kissé bizonytalan, a rajz felismerhető, fontos jegyeket jelenít meg (csiga). Intelligencia teszt még nem vehető fel. Az előző vizsgálathoz képest sokat fejlődött. Diagnózis: Ismételt vizsgálataink alapján megállapítható, hogy - bár önmagához képest sokat fejlődött -, a gyermek továbbra is sajátos nevelési igényű: - pszichés fejlődési zavar miatt: autisztikus tünetek, beszédzavar, kommunikációs zavar. Javasolt intézkedés: További óvodai ellátást igényel. Továbbra is intenzív (naponta) egyéni fejlesztést igényel. 2006. március 3., péntek
Csütörtökön pancsizni voltunk. Ez egyfajta gyógyúszás, HRG vagy hogy hívják :) Különböző feladatokat csinálunk a vízben zenére, ritmusosan. Húznak minket a vízben, hogy érezzük az áramlást, ellazuljunk és az izmaink másképp dolgozzanak. Ma megint jártam Éva néninél. Gyakoroltuk a jobb és bal irányokat, szótagolást és hasonló új játékokat. Apa nem volt bent a foglalkozás alatt, de amikor visszajött értem, egyből kivertem a durcit. Addig persze végigdolgoztam nyugodtan az időmet. Éva néni szerint jól haladunk, hamar megtanulom a feladatokat, legkésőbb másodikra megértem, hogy mit kell tennem, és még nem felejtettem el semmit. |
Nézz körül, nevezd meg! - Passage Kiadó
Balra hugi, jobbra én vagyok.
Ezt a medált az ovis sportversenyen nyertem :)